Nahát...

Van valami a levegőben - ezeken az esős (nyári?) napokon feltámad az emberben a... valami. És megint, megint egy blog, nem elhanyagolandó, becsben tartott és minden áron védelmezett kicsi buba, akire most akkor vigyázni kell. Saját szabályzat: ne panaszkodj, ne személyeskedj, ne politizálj, ne írd le percről percre a napod és ne unj bele. Az utolsó a legnehezebb, talán.

Ilyen ez a nap. A szomszédos fogorvos bácsi reggel korán fúrta a falat (nem egymaga), nagy fejzúgás közepette felkeni, s arra rájönni, hogy ismét október van. Ma mindenféle felismerések napja. Pl. hogy Björk hangját mindenhol-mindenkor megismerem, még ha nem is hallom. Jelineket olvasok, erről később fogok írni egy egész bejegyzést. Arról, hogy miért kap irodalmi Nobel-t az ember, főleg, ha nő, s miért van az, hogy férfiak erotikus írásai valóban erotikusak, míg a női ripacskodás általában egysíkú és szürke, se nem provokatív, se nem rendhagyó, csak szemforgatáshoz alapanyag.

Ami viszont nem történhet meg - visszatérni a zacskósplikkestreiinunu kávéhoz. Milyen lesz ez a nyár? Tavaly ilyenkor érettségi volt, meg miegymás, s kb. ilyenkor indult el a beablogja, ami mára, köszöni szépen, halott. Már a gondolat is lefáraszt, hogy egy kvázi-beszámolót kéne írjak (csak úgy, magamnak) arról, hogy hogyan telt el az elsőév - az első év Kolozsváron. A fontos dolgok belül történnek, kacc-kacc. Kifejezésre csak a salak jut, ezt hívjuk manapság művészetnek.

No de bizonyítsuk be, hogy Vásárhelyen is pezseg-forr a vér s az élet!