avagy miért nem működik semmi úgy, ahogy elképzeljük?
Megvolt a nagy ábránd, fekete, jobb melső lábán, a talpán egy kevés fehérrel. Nagyon szép volt és szeretnivaló, és szerettem is és ő is engem, eh... Aztán meg csak nem, nem lehet, nőjj fel, gondolkozz, gondolkozz logikusan, rakd össze a darabokat, lásd át az egészet. Macska ágyban, hajban, nyakon, polcon, szekrényen, szekrényben, mindehol. Kutya ugat, pénz beszél, de most csak a kutya rész érvényes. Ilyen ez, vannak rossz választások, amik fájnak, mert néha el kell válni ideje előtt. Félni a varázslattól, Artaud, félni. Szép, jó, igaz, ennyi. Sírtam kicsit, és még fogok, a dorombolásnál nincs kellemesebb hang a világon...
De nézzük a dolgok jó oldalát! Vakáció van, nyár (habár ebben még nem vagyok biztos) és ööö... na igen. Otthon, édes otthon - mármint itthon. TOMBOL a város. Marosvásárhely, a szívünk csücske. Tutunesték tutun nélkül, nosztalgiák egy idegen múltról. A Bartók utcát utálom - sok a kocsi, és kövér diszkóslányok járkálnal "slápban", a színháztér szét van bombázva megint, veszélyes dolog a kultúra. Főleg most, hogy... Érdekes lesz, várjuk az őszi bemutatókat, vagy nem. Olyan alacsonyan van minden, makettváros, makettváros, össze vannak nyomva az épületek, az emberek, minden. Tudom, nem hely kell, hanem társ a bulihoz. Van az úgy, hogy üres napok vannak, üres kalóriák, üres beszélgetések, k.va nagy üresség mindenhol. Titkolni, szőnyeg alá söpörni lehet - egy ideig. Miért van ez így minden alkalommal? Felülni egy vonatra, és menni, menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése